Szeptember 1.
Néveri Cintia
Egy olyan házban éltetek, amit ti építettek fel a saját terveitek alapján, a saját pénzetekből, miután egymásba szerettetek. Csak egy gyerekszoba volt benne, ezt sosem értettem. Meg azt sem, hogy lehet valakivel közösen házat építeni. Azt értettem ti miért tettétek, de azt, hogy mások miért, azt nem. Most sem tudom elképzelni. A konyhában nagyon vékonyak voltak az ablaküvegek és mindig fehér csipkefüggöny világított előttük. Télen bepárásodott, nekidőlve recsegett. A háznak ez a része alacsonyabban volt, mint a többi. Három lépcső vezetett ide. Melletted mindig macskák ültek. Az évek alatt sokféle állat ücsörgött a padon. Akik dohányoztak mindig tőlem jobbra ültek, az ajtóhoz közel, bent lehetetlen volt cigarettázni. Éjjel és nappal főleg, rádió szólt. Nagyon szerettél énekelni. A kezedben kés, krumplit pucolsz, répát pucolsz, vágsz, szeletelsz, a mozdulataiddal oktatsz. Sajnálom, hogy nem segítettem többet. Azt hiszem minden részét szerettem ennek a háznak. Minden szoba, szeglet külön hangulat. Minden évben más, rádöbbenés, hogy magas lettem, hogy innen nézve más a kamra, más a folyosó. Ezt az érzést nem szerettem. Nem akartam, hogy megváltozzon minden. Hogy a változás tudatában legyek. Hogy pontosan emlékezzek erre a pillanatra, amikor észreveszem. De ott volt a kert is, ami zöld, a legmélyebb és legélénkebb árnyalatokban. A rózsák. Azt gondoltam, igazán felnőtt csak az lehet, aki tud rózsát nevelni, meg állatokat. Ilyen csendben, szelíden. Teljes odafordulással. Te tudtál, egész lényeddel. Ahogy a Nap teszi. Csinálja. Te voltál a Nap, ő meg nekem a Hold. Egy szegletét sosem láttam, mindig elfordult tőlem. Az volt a sötét része. Az a sötét része. Lehet a Nap gyermeke a Hold?
Aznap, amikor már úgy voltam ebben a házban, hogy te nem vagy, azt képzeltem mégis jelen kell lenned. A rózsákban meg az állatokban, akik nem jönnek többet. Aztán azt, hogy ez hülyeség, gyerekes gondolat. Jó volt ezen sírni, aztán nevetni, aztán újra sírni. Tolakodó gondolat. Lesz miről írni, mondanád.
Erről a házról jó lenne írni. Pontosan mikor épült, mikor aludtatok benne először? Melyik szobában tudtad meg, hogy terhes vagy? Milyen volt behozni egy csecsemőt? Milyen volt itt szerelmesnek lenni meg veszekedni? Becsapni az ajtót, recsegett-e az üveg a könyhában? Aludtál-e itt egyedül? Féltél-e valaha a falak között? Milyen volt a tavasz? Nézted-e úgy, hogy itt öregedtél meg? Milyen volt megöregedni? Milyen volt utoljára látni, utoljára itt aludni? És most tudod-e, hogy mi történt a rózsákkal?