Megjelenések - Az eddig megjelent szövegeim

Nagyapám féleszű nyulakat nevelt.

Fehér, törékeny állatokat,

akik sötét, meleg fészkeikben

sosem sírtak az élet értelmetlenségén.

Ezeket ettük januártól decemberig.

Finom halálraítéltek generációit.

Mire megtudtam, az orvos 9×25×25-ös

világos foltot lát agyam jobb oldalán,

elfogott a rettegés. Most minden visszajár.

Megbomlok. Az én nyakamat is kitöri valaki.

De nem, mégsem leszek az, amit megeszek.

Türelemmel várok hát.

Harmadnapra jöttél be hozzám a kórházba.

Azt a szobát kerested, amelyik engem álmodik.

Lufik helyett egy hibátlan liliomágat hoztál.

Kérleltél, meséljek. A szédülés olyan volt, mint biztosan

tudni és érezni, hogy az idő cirkulál. Sejteni, hogy az élet

innen messze van, panelek között felejtett rózsaszín fotel.

Nem mertél róla fényképet készíteni, mert nem hitted el,

hogy ennyire egyértelmű lehet valami. Én arra kértelek,

hangtalanul üsd végig a testemet. Nyoma ne maradjon,

csak illata. Azt hiszem a megkínzottaknak is

lehet egy jó napjuk.

Ha

három megkötözött énekesmadár lennék, vagy

egyike ezek fészkeinek egy csipkebogyóbokor ágai között.

Bogáncsba ragadt csíkos boglárka maradványa.

Teafű egy teáscsésze fenekén.

Vagy

a madarakat csempésző ember emlékezete,

csipkebogyóteát készítő asszony hippokampusza.

A bogáncsot csodáló kisgyerek első szava.

Mélyebb egy teáscsészénél.

Teszem fel.

az ABC előtti téren

egy rózsaszín széldzsekis

kislány egy galamb szemébe néz,

majd megkérdezi tőle:

hogy állunk Istennel?

a galamb olyasmiket

akart mondani, hogy

5 órája repült, amikor

felkelt a nap, és azok a fények,

hogy egészen sokszor

nem kap levegőt, ha

szeles az idő, de inkább

nem mondott semmit,

korán reggel volt még