Néveri Cintiának hívnak, 1993-ban születtem. Egyetemi éveimet megelőzően egy kis faluban éltem, ez mélyen meghatározta az emberekhez, az állatokhoz és a környezethez fűződő viszonyomat. Magyar irodalmat, filozófiát tanultam a Szegedi Tudományegyetemen, majd ugyanitt szociális munkásként végeztem. Nagyon érdekelt a társadalom működése, a globális folyamatok és természetesen az ember, önmagában és közösségek részeként. Önkénteskedtem roma tanodában, gyermekpszichiátrián és civil szervezeteknél is, szerveztem női higiéniai termékekkel kapcsolatos gyűjtést rászoruló nőknek. Jelenleg gyermekvédelmi területen dolgozom Szegeden. Edukációs foglalkozásokat és egyéni esetkezelést végzek. 2024. áprilisában Singer Magdolna vezetésével elvégeztem a Napfogyatkozás Egyesület gyászcsoport vezető továbbképzését. A gyász irányába az életemben előforduló veszteségek tereltek. A legsúlyosabbak a 25 évesen átélt stroke és a hozzá kapcsolódó komoly egészségügyi traumák voltak. Ennek nyomán több olyan intenzív időszak is volt az életemben, amikor a saját halálfélelmemmel kellett foglalkoznom. Ez utat nyitott ahhoz, hogy jól megdolgozott felépüléssel, professzionálisan is segíteni tudjak másoknak. Jártam már egyéni és csoportos terápiába is. Segítő munkám alapkövének gondolom a folyamatos önismereti tevékenységet és a szupervíziót. Jövőbeni terveim között szerepel, hogy családterapeuta legyek. Szemléletem, hogy az egyénben keletkező zavar általában visszavezethető, magyarázható a környezetében fennálló problémás kapcsolódásokra, kommunikációra. Azt hiszem az élettapasztalatomra vagyok a legbüszkébb, hiszen emiatt egy nyitott, empatikus, ítéletmentes, komplex közeget tudok biztosítani a hozzám fordulók számára. Ez a szakmai munkámon kívül a magánéletemre is jellemző. Fontos számomra a kíváncsiság, a kritikusság, az őszinteség, az elfogadás.

Az irodalom mindig is hatalmas területet foglalt el az életemben. 12 éves korom óta írok szövegeket. 2020 óta vezetem ezt a naplószerű blogot, ami végigkísérte a felépülésemet. Ezek nem szerkesztett irodalmi szövegek, inkább vallomások, benyomások. Végezetül pedig olyan emberek, akik nagy hatással voltak rám és közösséget adnak: Nádas Péter, Bartis Attila, Feldmár András, Polcz Alaine, Simone Weil, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Michel Foucault, Carl Gustav Jung, Karl Ove Knausgard, Sylvia Plath, Tove Ditlevsen, Máté Gábor, Krasznahorkai László, Tar Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Ferge Zsuzsa, Virginia Woolf, Noam Chomsky, David Graeber…

Néveri Cintia
szociális munkás, gyászcsoportvezető

Bejegyzések a blogról

Június 17.

egyre jobban hasonlítok rád belesimul arcom arcoba és én

Tovább

Február 8.

ha tudnék már beszélni akkor elmondanám hogyan facsarodik és csavarodik azóta mint

Tovább