Augusztus 20.
Néveri Cintia
egy rágót forgatni a számban ami olyan csodálattal tölt el hogy sírnom kell kiáztatni kiteregetni saját magam
házhoz mentem a magányért ahol erőszakos emberek szegélyeznek szűk helyeken
sárgák a fények sárgák a búzatáblák nincs mibe ütközzön a szemem sárga napraforgók de mi lenne ha egy szál lenne
talán a legijesztőbb dolog lenne amit valaha láttam
undorítóan vizesek és zöldek a levelek megmondhatnád mihez kezdjek ezzel
nem szeretem a köztes időket nem engedem hogy elkapjon
lila és narancssárga az ég alja gyerekként mindig ezek a színek
újratanulni milyen kimondani az emberek mindig veszekedni fognak és szeretni is fognak
engem ismeretlenek kérdeznek mi történik veled ez felzaklat
egyél éretlen diót, ha meg akarsz halni
mondogasd sokszor, tanítsd az agyadat
mit nem fogok megunni?
mit lehet kimondani és mit nem mit miért mit miért nem miért
“jobban szeretlek, mint egy napot az életemből” elfelejtem megemlíteni hogy minden a szexről szól kivéve a szexet mert az a hatalomról