Október 23.

Néveri Cintia

Visszatérő gondolatom a nyári epizódomból kilábalva, hogy tavasz van. Egy tengerparton ülök. Fúj a szél és valaki simogatja az arcomat. Ezt képzelem, közben ez csak a nap. Kinyitom a szememet és elmosolyodom, örülök ennek. Van, hogy egy teremben ülök, körülöttem sok ember. Fontos témáról van szó. Lehunyom a szememet, egy percre átfúj ez a gondolat. Kinyitom és nem tudom mit keresek itt. Hogy mióta próbálom eldönteni, mi a jó és mi a rossz. Berendezkedni valami állandóra, tudván ez sem az lesz. Valószínűleg nem is szeretném sosem azt az állandóságot. Aztán hajnal egykor, amikor a szorongás ébreszt, akkor mégis. Nagyon.
Fáj a tudat, hogy csak percekért, vagy órákért élünk. Nyáron ebbe bele lehet őrülni. Most csak szórakoztat.

Megosztás

További bejegyzések

November 1.

Hajnali hat óra, egy olyan lépcsőházban járok, ahol még soha.

Tovább

November 8.

Sötét van akkor, amikor vége van.

Tovább