November 8.

Sötét van akkor, amikor vége van.
Van, ami messziről szép. A színek nem. Minden annyira fényes. Kék, okkersárga, piros, vörös, barna, rengeteg sárga. Nem is tudtam merre és mennyi időre megyek. Hogy miről is szól ez. Most sem tudom. Félelmetes. Aztán mindenre köd száll. Ősz van. Az egyik kedvenc évszakom. Ezt sem mesélhetem el. Meg azt sem, hogy az apám felkeresett, de én nem reagálok. Vannak, akiknek nincs szükségük ilyen közelségre. De milyenre? Milyen az?
Valami ég. Bánat.