Július 15.
Néveri Cintia
-1-
Ha azt mondom fájdalom, te azt mondod: tudom. De mégsem.
Nem tudom elképzelni a te fájdalmadat. Akkor sem, ha pontosan leírod. Ez annyira egyértelmű, hogy nem kellene időt pazarolnom rá.
Minden nő méhe fájt már. Nem szeretek arra gondolni, hogy ez összeköt minket. Ha júliusban érzem a méhem, tudom, hogyan érzed; közel azonos helyen, te is.
Arra sem szeretek gondolni, hogy már a nagyanyám méhében jelen voltam. Másokat ez megnyugtat.
Minden ütés, simogatás, érintkezés, hiány nyomot hagy. Ilyen jelekkel van tele az egész testem. Így fáj a hiány.