Július 22.
Néveri Cintia
Mikor ötletektől zsong a fejem. Tényleg méhekhez hasonlítanak, termelődik is valami. Fél napra elfelejteni, hogy mi történt velem a múltban. Fél napig a jelenben élni. Aztán valaki mindig kérdez a szüleimről, férfiakról. Miért kell ezt? Régi méhek, hogy valaki ugyanígy hajnalban, ugyanebben a pozícióban ugyanazokkal a gondolatokkal nézett a Tiszára. Ő is mással akart itt állni, de "az élet nem kívánságműsor". Másnap meg arra eszméltem, mi van, ha az idő cirkulál. Beírtam a keresőbe, de semmi értelmes. Visszaalszok. Biztosan tudom, hogy az idő cirkulál. Emberek is. De akkor mi a helyzet, ha ezt én tudom, de te nem? Világos gondolat, mikor a szoba álmodik téged és nem fordítva. Valaki megkérdezte, hogy mivel foglalkozom mostanság, hát ezekkel. Tapétázom az agyamat. Időtálló színekkel.