Július 22.

Néveri Cintia

Mikor ötletektől zsong a fejem. Tényleg méhekhez hasonlítanak, termelődik is valami. Fél napra elfelejteni, hogy mi történt velem a múltban. Fél napig a jelenben élni. Aztán valaki mindig kérdez a szüleimről, férfiakról. Miért kell ezt? Régi méhek, hogy valaki ugyanígy hajnalban, ugyanebben a pozícióban ugyanazokkal a gondolatokkal nézett a Tiszára. Ő is mással akart itt állni, de "az élet nem kívánságműsor". Másnap meg arra eszméltem, mi van, ha az idő cirkulál. Beírtam a keresőbe, de semmi értelmes. Visszaalszok. Biztosan tudom, hogy az idő cirkulál. Emberek is. De akkor mi a helyzet, ha ezt én tudom, de te nem? Világos gondolat, mikor a szoba álmodik téged és nem fordítva. Valaki megkérdezte, hogy mivel foglalkozom mostanság, hát ezekkel. Tapétázom az agyamat. Időtálló színekkel.

Megosztás

További bejegyzések

Nincs lomtalanítás. Az egyik panel elé, a sáros földre kihelyeztek egy fotelt.Világos, talán rózsaszín, virágmintás.

Elég nehéz, amikor 25 évesen magadat mosdatod a kórházban. Beláttak-e az egyetemi kollégiumból, ahol pár éve még te is buliztál?

Tovább

Július 29.

Péntek este hangtalanul villámlott. Az ágyról pontosan ráláttam az ablakra. Elaludtam, de tudtam, hogy meg lehet világítani, amit meg kell. Ilyen pontosan. Mint a röntgen.

Tovább