Január 17.
Néveri Cintia
Minden próbára teszi a nem létező véletlenekbe vetett hitemet. Mi miért történt, miért így és nem másképp. Amikor elfedek egy gondolatot, hirtelen emlékeztet valami, hogy ne tegyem. De ha nincs értelme, miért történik? Ha keresem a választ, mintha egyre távolabb kerülnék tőle. Lehet nincs válasz. Mi lesz azokkal az energiákkal, amelyeket gondolatokkal keltek? Valaki felé, aki nem tud róla. Bárcsak tudna. Aztán elfedem ezt a gondolatot is. Olyan ez, mintha egy vásznat festenék újra és újra. Valamit érzek, körberajzolom. Aztán feketével lefedem. Újra és újra, ameddig nem lesz kész, ameddig nem válasz a kérdéseimre.