December 10.

Néveri Cintia

A piacon álltam. Körülöttem piros és rózsaszín almák. Odébb mélyzöld síkjai a szegénységnek. Ha egy eladó azon gondolkozna hová kerülnek a növények. A növények, amelyeket ő nevelt fel. Milyen kézbe, milyen házba. Azt hiszem nem árulna soha többé. De a napfény másként világít decemberben. Így senki sem gondolkozik ezen. A fagyáson annál többet. Elhervadt mélybordó rózsákon. Fakó gerberákon. Varjakon, akik beköltöznek a városba. Befészkelik magukat mindenhova. De hol vannak ezek a fészkek? Csak a hangok vannak.

Megosztás

További bejegyzések

December 17.

Tíz éves lehetek, ősz van. Csak illatokat érzek. Az eső illatát, ami feláztatta a nádast.

Tovább

December 25.

Szinte egy karácsonyra sem emlékszem. Kihullottak a tudatomból. Ez az igazi jótékonyság.

Tovább