Augsuztus 31.

Szeretném megfogni a szenvedés és a megkönnyebbülés között fekvő sávot. Mit érzek pontosan akkor? Milyen színt? Mi visz hozzá a legközelebb? Érezhetném mindig ezt?
Szakaszosan, csak ezt.
Az elmúlt héten tágasak voltak a terek. Igyekeztem minél több fényt befogni. Elraktározni. A legmélyebb részeimet megtölteni. A gondolataim szétgurultak. A medence. A medence. Tegnap este azt álmodtam, hogy a szeretetnek nincs tárgya. Így a kötődésemnek sincs. Tehát zavar sem keletkezhet abból, hogy valami csak létezik önmagában, nem kapcsolódik semmihez. De így értelmezhetetlen. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a jobb, vagy amikor csak kérdéseket teszek fel és sosem kapok választ, vagyis ugyanúgy értelmezhetetlen. Ezt a pirosat régen éreztem már. Halványlilából és kékből.
Ebbe bele lehet feledkezni, ami sosem ment.
Teljesen átvenni, csak egy pillanatra.