Szeptember 29.
Néveri Cintia
Utolsó napok a szeptemberből.
Ahogy ültem a talpig halványlila másnapos rosszkedvemben, arra gondoltam miért nem nézték meg a szinesztéziámat is az MRI-n. Aztán persze ez is változik, most valamiért világosabb minden, mint lenni szokott. Megbotlok a járdán, mosolygok. Nem is tudom. Nekem most nagyon kellene vigyáznom magamra. De az inspiráció hasonló a boldogtalansághoz. A repedésekbe is beleköt, viszonylag gyorsan.