Október 1.

Néveri Cintia

Vertikális színek. Szívem ezt követi, mint egy kottát. A végén összemosódik. Nedves járdák, a halott levelek illata. Szemek. Ott a tó. Pár hete még lilában, most sötétzöld, ki tudja mikor változott. Ez nem fáradtság, ez az üresség. Még mindig. Ősz lett.

Megosztás

További bejegyzések

Október 2.

Eldönthetetlen néha, hogy mi vagyunk-e itt, vagy csak a hangok. Hogy hangok, mondatok, ezek lennénk.

Tovább

Október 5.

A ragacsos budai napfény az egész arcomat bevonta. Ívek, színek, illatok, metszéspontok, távlatok.

Tovább