Október 2.
Néveri Cintia
Eldönthetetlen néha, hogy mi vagyunk-e itt, vagy csak a hangok. Hogy hangok, mondatok, ezek lennénk. Erősen koncentrálok és csak ez lett belőlem. Hang. Visszazuhanni az ágyba, összegyűrődik a lepedő. Mégis itt vagyok. Lila gondolatok.
Tegnap éjszaka a macska felriasztott. Össze-vissza esett, kelt. Elfogott a rettegés. Ez én vagyok novemberben, vagy most történik? Kaphat-e egy macska agyvérzést? Csak beleakadt a körme a lepedőbe. Kivágtam. Most történt. Az idő nem körkörös.
“Leñador.
Córtame la sombra.
Líbrame del suplicio
de verme sin toronjas.”