November 24.
Néveri Cintia
Korán reggel hatalmas köd volt. Olyan, amikor semmi mást nem látsz, csak a lámpák tompa fényét. Körülölel. Befészkeli magát a hajadba, a ruháid alá, a tüdődbe. Mikor már majdnem beértem, az egyik lámpa alatt megálltam. Mintha csillámport szórtak volna az égből. Sűrű, világos. Nem láttam még ilyen szépnek novemberi reggelt.
Mennyi mindent nem láttam még.
Dönteni kellett. Évekkel ezelőtt a híres Opheliát vittem. Az ebből hajtogatott hattyú az egyik polcon pihen. Ma egy másik festmény jutott eszembe. Ez fájni fog. Nagyon. Szét fog szakítani. Lesz amikor vissza szeretnék fordulni. Kiárad majd.
Sokat fogok írni róla.