November 27.
Néveri Cintia
Ma még el lehet ezt olvasni, meg azt is. Vagy vissza. De arra nem gondolni, hogy mi lesz majd. Mi lesz holnap, vagy egy hónap múlva. Tavasszal. Hol ér a nyár. Ma még nem rohadtak meg azok a gyümölcsök. Ma szépnek látom. Ma még van kedvem ehhez a színhez. De arra nem gondolni a nyár milyen színű lesz. Ma még mély zöld a hangulatom. Most nem változik. Most jó belebújni. De arra nem gondolni, hogy holnap mélyebb lesz, vagy fakóbb. Hogy tavasszal minden erősebb. Ma nem gondolok arra. Meg erre sem. Ma fáradt vagyok. Ma szűkösek a terek. Ezt nem szeretem. Pár négyzetméter. De arra nem gondolni milyenek a nyitott terek, az ég alatt, milyen a látóhatár. Tegnap és ma sincsenek hangok. De arra nem gondolni milyen volt, amikor voltak. Arra sem milyenek lennének. Ma meg lehet kérdőjelezni. Ma szabad. De arra nem gondolni ez mit okoz később. Okoz-e valamit? Ma nem hiszek a véletlenekben. Ma hiszek az érdek nélküli szépségben. Ma nem hiszek abban, hogy mindent el lehet gyászolni. Ma hiszek abban, hogy a szomorúság hálává alakítható. De arra nem gondolni, mi van, ha mégsem.
Újra csak napokban mérni.