November 15.

Akárhányszor sétáltam arrafelé, mindig csak a Holdat láttam a fák felett. Késő éjszaka volt, az eső is szitált. Tudtam, hogy hónapokkal ezelőtt, valami itt ragadt. Valami, amiről talán fénykép is készült. Olyasmi, ami nem mozdul. Ha évek múlva jövök, akkor sem. Ezt nem lehet beszennyezni. De a napok miatt fakulni kezd. Azt szeretném, ha örökre elszíneződne. Ne adná vissza az élességét semmi. Legyen fekete-fehér, amit úgy szeretek. De a részleteket ne tudjam kivenni.

Szeretném elfelejteni.

Ne követeljen belőlem egy hajszálnyi helyet sem.