Május 21.

A lecserélt ajtót a falnak támasztották. Itt egy napot élt, valaki összezúzta. Május lehetett, nem szikrázott még a nap. Egy munkásra bízták, hogy szedje össze, szállítsa el. Mielőtt nekiállt volna, rágyújtott, szájához emelte a kezét, ott tartotta, közben seprűt hozott. Nagyokat nevetett. Amikor először látott ilyet gyermekkorában, azt hitte lezuhant az ég egy darabja. Erősen rángatni kezdte az anyja kezét. Félt, esetleg betörik a feje. Leszidták, hogy ennyire azért mégsem lehet hülye. 3 éves volt. Ezt sohasem mesélte el a feleségének, pedig ez az egyik legkorábbi emléke. Nagyot rúgott a törmelékbe, elhajította a cigarettát.

Talán már március volt. A téren napoztam. Az este rólad meséltem. Öltönyös férfiak álltak a szobrok alatt, dohányoztak. Micsoda állásfoglalás. Neked is jól állna. A lábam előtt egy nagy kupac rózsaszínes árnyalatú hó rikított. Arra gondoltam, mire ez elolvad, sírni is látni fogsz. Akkor még nem tudtam, hogy a rózsaszín dolgok törvényszerűen szürkévé fakulnak. A kelleténél többet fogok ezen szomorkodni. Sírni nem látsz és azt sem tudod meg, hogy hosszú hónapok után először akkor ütött meg igazán valami, amikor a vajat a zacskójával együtt tettem be a mikróba. Szikrázott. Záporoztak a könnyeim.

Ez a kislány a héten ötödjére toporog a kisbolt előtt. Fázik. Nézné már a kedvenc műsorát a tévében. Bent a részeg anyja a boltossal alkudozik. A férfi mindig megjegyzi, hogy milyen szép ez lány. Mintha számítana ez valamit. Mintha segítene ez valakin. Az anyja nem szokott mesélni, de hosszasan beszél arról, hogy szerinte nem mindegy milyen környezetben isznak a barátaival. Így mondja: barátaival. De egyikőjük sem tudja mit is jelent ez a szó. A panelek közötti kis téren sok a rózsabokor. Mikor úgy adódik, befekszik alájuk. Lehunyja a szemét és gyakorolja a nem létezést. A lányának másnap nagyképűen azt mondja , teljesen úgy nézett ki, mint az a festmény. Aminek nem jut eszébe a neve. De majd egyszer megmutatja.

Az már biztos, hogy a leglényegesebb dolgokat felejtjük el. Nincs szőrük, nem lehet őket megverni, vagy megsimogatni. Helyet követelnek a világban, elmennek. Honnan tudjam, hogy nem olyan emberhez vándorolnak, akit én nem kedvelnék? Hát sehonnan. Hangot nem adnak, testük sincs. A sötétben nem látom őket, már nappal sem. Bárcsak visszahozhatnád néha az emlékeimet rólad. Tudod, mint a gyerekeket, látogatásra. De én nem leszek jó anyjuk, ígérem.

Befognék egy madarat és megölném. Csak hidd el nekem végre, jó háziállat lett a szabadságom. Ezen lehet uralkodni, persze csak rám hallgat. De ha úgy adódna, nevén nevezhetnéd. Párás szemmel néznék rád: közös kisállat, ez már jelent valamit.

"Te olyan szép vagy, hogy soha többet nem akarlak látni." Mondta nekem egy ismeretlen hajnalban. Feltehetőleg be volt rúgva, de betartotta az ígéretét.

Van egy emlékem. Nem is emlék, gyermekkori fantázia. Nagyon szerettem volna elmesélni neked. A nagyapámmal a falu határában vagyunk. Születésnapomra egy fekete lovat kaptam tőle. Ez csodálatos. Felülök rá, messze vágtatok. Később arról olvastam mit is jelent, amikor a kislányok lovakkal képzelegnek. A történethez az is hozzátartozik, hogy mindig is féltem ezektől az állatoktól. Szerintem tetszett volna.

Csak úgy eszembe jutott, hogy a rózsa nem hajlik. Ha felfogod egy faággal, igazodik. Ez erőszaknak számít? Ahol leszállok a buszról hatalmas rózsabokrok vannak. Szabadon növekednek, senkit sem akadályoznak. Élet ez? Ilyen lényegtelenségbe belefonnyadni. Hajnalban, mikor a nap felkel, gyönyörűek. Számít ez valamit? Dühből gyönyörűnek lenni.

Nem meghalni készültem, tulajdonképpen köze sem volt a halálhoz. Mégis elviselhetetlen volt a gondolat. Tudod, ami ennyire erős halálfélelem, az egyben erotikus vágy is. A műtét előtti este csak szerelmeskedni vágyik az ember. Azzal, akit szeret. A műtét előtti pillanatban pedig azzal, akivel csak lehet. Ha túléli, rendeződik a dolog. Így, vagy úgy.

Egy emberi szív átlagosan hetvenkétszer húzódik össze egy perc alatt. Szeretnélek megkérni rá, hogy fotózz le minden olyan pillanatot, amikor ez nem 72. A szövegeket megírom én a képekhez, csak juttasd el a címemre. Köszönöm.

Iszonyúan hiányzol. Egy idősebb nő azt tanácsolta, fogjak egy konyhai mérleget és mérjem le milyen súlyos ez a hiány. De a mértékegységet nem mondta el, így sajnos nem jutottam semmire. Az sem volt világos, hogy ez többlet, vagy hiány. Nekem logikus lenne az utóbbi, de ki tudja. Azt is komolyan javasolta, hogy a fájdalmat, amit okoztál, ajánlva adjam fel a postán. Csak vigyázzak, nagyon pontosan kell címezni.