Május 19.

Néveri Cintia

Kutatók megfigyelték, hogy a káposztalepke bábjának színe attól függően változik, milyen papírt tesznek alá. Sokat gondoltam ezekre a lepkékre, milyen szinten befolyásolhatják így a későbbi életüket. Mi lehet a különbség egy fekete és egy sárga báb között? Mennyire határoz meg engem a régi zöldes kerítésünk, ami ólomlövedékekkel volt tele? A korlátok nélküli időtlen séták? Az, hogy az agyam egy része megsérült? Az összes tejfogamat magamnak húztam ki. 3 éves koromban megharapta egy kutya az arcomat, de nem félek a kutyáktól. Viszont, ha összetörték a szívemet, legközelebb mindig féltem. Az apám megint eltűnt 1,5 hónapja. Ő ehhez ért, szokták mondani. Érezhetünk-e a szüleink iránt birtoklási vágyat? Vagy a gyermekkorunk iránt? A testem iránt sokszor éreztem. Embereket is szerettem volna birtokolni. A tavaszt, hogy minden reggel úgy keljek fel: bármikor virágot bonthat bennem egy fa, leszakadhat egy zivatar, visszaverődhetnek az utcák zaja. A boldogság, hogy tényleg elmúlik a tél, ez sem marad örökre. Pedig minden télen fél az ember. Ez most lehet nem ér véget. Azt hittem, ha fekete lesz a környezetem, otthonosan mozgok majd benne, anélkül, hogy én is feketévé változnék. Mi nem vagyunk káposztalepke bábok. Tévedtem.

Megosztás

További bejegyzések

Május 19.

Elfelejtettem, hogy az összetört test is felépül egyszer.

Tovább

Május 21.

A lecserélt ajtót a falnak támasztották. Itt egy napot élt, valaki összezúzta.

Tovább