Május 19.
Néveri Cintia
Kutatók megfigyelték, hogy a káposztalepke bábjának színe attól függően változik, milyen papírt tesznek alá. Sokat gondoltam ezekre a lepkékre, milyen szinten befolyásolhatják így a későbbi életüket. Mi lehet a különbség egy fekete és egy sárga báb között? Mennyire határoz meg engem a régi zöldes kerítésünk, ami ólomlövedékekkel volt tele? A korlátok nélküli időtlen séták? Az, hogy az agyam egy része megsérült? Az összes tejfogamat magamnak húztam ki. 3 éves koromban megharapta egy kutya az arcomat, de nem félek a kutyáktól. Viszont, ha összetörték a szívemet, legközelebb mindig féltem. Az apám megint eltűnt 1,5 hónapja. Ő ehhez ért, szokták mondani. Érezhetünk-e a szüleink iránt birtoklási vágyat? Vagy a gyermekkorunk iránt? A testem iránt sokszor éreztem. Embereket is szerettem volna birtokolni. A tavaszt, hogy minden reggel úgy keljek fel: bármikor virágot bonthat bennem egy fa, leszakadhat egy zivatar, visszaverődhetnek az utcák zaja. A boldogság, hogy tényleg elmúlik a tél, ez sem marad örökre. Pedig minden télen fél az ember. Ez most lehet nem ér véget. Azt hittem, ha fekete lesz a környezetem, otthonosan mozgok majd benne, anélkül, hogy én is feketévé változnék. Mi nem vagyunk káposztalepke bábok. Tévedtem.