Augusztus 17.

Néveri Cintia

hogy ez mégsem ennyire egyszerű, terek, tágas terek, viharra készülve, mit sem sejtve, ahogy megül a napfény a sóvirágok fején, mit is tudhatnak lilaságukról, mit is tudhatok én magamról, helyemről, hogy az elme lázban ég, kigyullad egy bokor alatt, felverve a madarakat, én álmodlak téged, tudom te is engem, szétesik minden, a nyelv is, darabos lesz, mint a kristálycukor, bántja a nyelvemet, nehéz megrágni, mit is szeretnék, de ez nem fontos, hiszen a nyelv tőlem függetlenül is ott van, ott kell lennie
romok
romjaimon ül a napfény
félrebeszél

Megosztás

További bejegyzések

Augusztus 21.

Hajnali fények, gyönyörű épületek, ismeretlen emberek. Ismét az az állapot, amikor annyira kontrollálsz mindent, hogy nincs rád hatással az alkohol.

Tovább

Augusztus 28.

A legfontosabb, amit tanultam az egyetemen: a szabadság kis körei. Bármi történhet, bárkivel.

Tovább