Augusztus 21.
Néveri Cintia
Hajnali fények, gyönyörű épületek, ismeretlen emberek. Ismét az az állapot, amikor annyira kontrollálsz mindent, hogy nincs rád hatással az alkohol. Másképp nem lehet. Valaki kimondja életed problémáját. Másnap magadba omlasz, mint egy kút. Ennek sosem lesz vége. Mindig vágyakozni valami, valaki más után. Sokszor nincsenek konkrétumok, csak ne itt, ne ezekkel. Inkább másokkal, de mit? Belesajdulni, hogy mindent pontosan kimondj, megfogalmazz. Hátha akkor történik valami. Valami igazi.
"A jelenvalólét lényegszerű diszpozicionálisként már eleve meghatározott lehetőségekbe kerül bele, mint az a lenni-tudás, amelyként van, mindig ilyen lehetőségeket mulasztott már el, állandóan lemond létének lehetőségeiről, megragadja és elhibázza."