Augusztus 14.
Néveri Cintia
Ez már nem medence feneke, hanem a tengerfenék, itt már nem lehet hallani emberi hangokat, itt már az emlékek is homályosak, nem emlékszem anyámra, sem másra, itt csak színeket álmodik az ember, ha sötétet, félelem keletkezik a testében, amitől megváltozik a víz színe, itt nincsenek viharok, nem zaklatnak roncsolt arcú angyalok, nincsenek kérdések, így válaszok sem, mire is lenne, mire is kellene, itt csak vízszintes van, függőleges nincs, lélegezni nem kell, hatalmas súlyok nehezednek rád, de nem érzem, mert nem kell érezzem, ha tudnám, hogy az idő nem cirkulál, biztosan jobban lennék, nem lenne ilyen sötétlila körülöttem a víz, ha tudnám, hogy holnap kihúzna valaki a partra, engem és őt sem érdekelné, hogy felhorzsolnak a kövek, járulékos következmény,