Június 16.

Nyolc éves lehetett, amikor azon kapta magát, hogy a vécén fésüli a haját. Szokássá vált. Több tíz év múlva, ez az emlék egy mosdóban tör rá. Annyira meglepő, hogy iszonyatos szorongás lepi el. Miért kellett ennyi embernek a hajához érnie? Erre figyel.
A kutyák pont akkor kezdtek el vonyítani, amikor az eső zuhogni kezdett. Fényes könnyek a sötét ablakon. Pár éve nyáron látott két fehér farkaskutyát. Erről sokat írt. Erre figyel.
Az esőre is, hogyan ömlik. Meditál. Meditál a vécén is, a haja fésülése közben is. Mondania kell magának, hogy nincsen semmi baj. Napi többször. Erre figyel.
Talán 10 éves, amikor elkezdi a Bibliát tanulmányozni. Utána nem eszik almát. Nem tudja milyen elv mentén, az elv fogalmát sem tudja. Csak nem. Másnak azt mondja, ha almát eszik, ne pucolja meg, csak falja be az egészet. Minden részét. És élvezze. Adjon neki hangot. Felnőttként arról álmodozik, ha szerelmes lesz, az első étel, amit elkészít a másiknak, az almáspite lesz. Ha túl bonyolult lesz számára, akkor gondosan felszeli majd, és szeletenként megeteti a másikat. Szeret erre gondolni lefekvés előtt. Erre figyel.
Azon a nyáron, amikor belefullad a saját lelkébe, még nem tudja, hogy az egész életét a szépség és a hatalom tanulmányozására fogja elpazarolni. Menyire magányos tevékenység ez. Mennyit fog éhezni, testileg és lelkileg is. Milyen ritkán tölti ki valami a teljes lényét. Milyen ritkán tud figyelni, tulajdonképpen bármire.
Az évszakokra érdemes. Erre figyel.