December 25.
Néveri Cintia
“Nagyon sokáig állok az ablaknál, egészen addig, míg el nem romlik bennem a boldogságérzés, és fel nem váltja valami meghatározatlan tűnődés, amiből akár sírás is lehet, vagy oktalan kegyetlenség.”
az asztalon egy üveg pohár áll benne átlátszó folyadék
magához vonz minden tekintetet válogatás nélkül
ha ránézek olyan mintha egy fényes csillag lenne
ami már nem létezik életemben sohasem létezett
kedvem lenne összetörni ezt a poharat
kedvem lenne tökéletesen feleslegesnek lenni
kedvem lenne engedélyt kérni bármihez
még mindig nem tudom leírni pedig azóta
ezt gyakorlom