Szeptember 19.
Néveri Cintia
Mikor minden valaha volt fájdalmat és hiányt egyszerre érzel. Mindent. Ez nem folyik át, hanem megkeményedik. Cipeled, rakosgatod. Rakosgatnád, ha lenne hova. Ha lenne hely rakosgatni. De úgy érzed teljesen kitölt, minden szegletedben ott van. Méretre lett szabva. Nem fog elmúlni, zsugorodni fog. De rá tudsz nézni, tudsz róla beszélni, írni. Lehet róla szépeket mondani. A feketének is vannak gyönyörű árnyalatai. Elmesélheted majd milyen volt valamivel együtt élni, amit nem lehet megfogni. De etetni lehet. Sokszor kér enni. Sír. Pont, mint egy gyerek. Neveled, hátha lesz belőle valami. Nem fog felnőni és ezt te pontosan tudod. Felkiált, itt vagyok. Te megölnéd, hagyj magamra. Nézed mások hogyan nevelik. Mi lett belőlük. Ha szerencsés vagy, képek, mondatok. Ha nem, nem tudod elmesélni, nincsenek rá szavak. Elégtelen az anyanyelved. Majd ő fog megenni téged.