Október 25.
Néveri Cintia
Nem tudom, hogy innentől mindig ez lesz, vagy sem. Ezek az esték. Kávé mellett verset írni. A félemeimnek nyelvezetet találni. Bizonyos színekre annyira érzékeny lettem, mint az itatóspapír. Válaszokat keresni, vagy inkább örökké csak kérdezni. Találni valakit, akinek a kérdései is érdekelnek, nem csak a válaszai. Az egész, mint egy szitakötő vékony szárnya. Bármikor megsérülhet, mégis tudom, hatalmas erőket mozgósít, erős, biztos, csodálatos dolgokat indít el. Csillog a fényben, inspirál. Írni, beszélni, írni, írni, beszélni. Szóval az október ilyesmikkel rohant el.