Október 21.
Néveri Cintia
Csak arról szeretnék mesélni valakinek, hogy van ez a szakadék. Amely azt hiszem, nem tágul és nem is zsugorodik, állandó. Felette van egy híd, ami folyamatosan változik. Körülötte színes madarak. Nagyon egyszerűnek tűnik, mégsem az. Mintha minden csak zene lenne. Valaki hónapokig nem jut eszembe. Valakire direkt nem szeretnék gondolni. Aztán egy átlagos héten, egy világos álomban mind a ketten ott vannak. Másnap hasonló érzésem van a mellkasom tájékán, mint a szívműtét után. Az ápoló csak legyintett, ez természetes. Harmadnap éjszaka, olyan erős a halálfélelmem, hogy fel kell hívnom valakit. De még mindig nem tudom megfogalmazni, így inkább átvészelem.
Elfáradtam.