Június 30.
Néveri Cintia
Néha úgy érzem magam, mint tigris az állatkertben. Körbefognak, csodálkoznak. Centire kiszámítható magány. Ezt látni kell. Ismeretlen emberek. Általában nem szólnak hozzám. Csak a tekintetek. Mindig néz valaki. Mindig akar tőlem valaki, valamit. Mintha árkot kerülgetnének, pedig benne vannak ők is. Kinek az arcán láthatom az eget, legalább?
Pár hónapja nem akarok senkitől semmit. Csak csendben összezavarodni. Egyszer majd megosztani mindezt. Kifordítva. Elfelejtettem a júniust. Mint egy-egy orgazmus, visszafelé sincs értelme. Elviselhetetlen meleg, sós könnyek. Minden forróság és nedvesség ugyanolyan. Dohányzásra kijelölt hely. Illedelmesen rágyújtok. De mi is volt előtte?