Június 10.
Néveri Cintia
Felhőszakadás. Bemegyek az egyik kedvenc üzletembe, valaki megbámul. Szórakozottan elnézek. Telefonálok az öcsémmel, aki elmesél egy történetet. Idős házaspár, a nő otthon ápolta a férfit, talán ő is ápolásra szorult. Öngyilkosságot követnek el, mert félnek, hogy a koronavírus miatt otthonba kellene vonulniuk. Mikor megtalálták őket, egymás kezét fogták. Szerinte ez szép. Én elviccelem, mint általában mindent, ami ennyire megérint. Hirtelen megüt a nagyszüleim története, akik véletlenül ugyanabban a kórteremben, ugyanabban az ágyban haltak meg, sok hónap eltéréssel. Kint belesírok az esőbe. Este az ágyban arra gondolok, hogy a takarót össze lehet úgy hajtani, mintha valaki feküdne mögöttem. Rómeó és Júlia. Az eső hangjára merülök álomba.