Május 22.

fog még annyira fájni a fény mint amikor megbüntetnek

felnőttként a szégyen teljes színskáláját ismerem

májusban született minden fontos ember

májusban fog meghalni minden fontos ember minden

reggel még van remény kivéve ha egyedül ülsz a gyerekkorod

legmélyén ahol nem terjed sem a fény sem a hang

egész életeket lehet feláldozni arra hogy ennek

nyelve legyen mert itt annak a szónak sincs értelme

hogy szeretlek nem is mondom soha nem is mondtam

miközben a testem szeretne a testem tudja hogyan

de a test őrzi a sebeket a sebeket amelyeket nem

lehet látni nem lehet meggyógyítani ott van minden

térképszerűen fellángol vetélkedik merev folyékony

és az igazán fontos dolgok nem lesznek leírva sehova

szép képekként sem látszódnak azokat csak gondolom

amikor szeretnék jobban lenni szeretném kihagyni idén

szeretném kimondani szeretném lefesteni szeretném

egy csokor rózsa az élet mekkora klisé közben mások

képeit nézegetni hogyan kell jól csinálni hogyan kell

ez most az élet aztán elmúlik a májusi rózsaszín a zöld

az orgonalila a mélykék és jön az az iszonyú napsárga

amikor a legyek úgy köröznek a szakadék felett hogy

nem hallani őket