November 13.

Néveri Cintia

talán hétvége, sárga fények, az akvárium halkan zúg, gyerekszag, amit a gyerekek nem éreztek abban a szobában

bejöttél, megpusziltál, sírtál, nagyon

el kell menned, te már itt nem maradhatsz tovább

csak a meleg kakaós tej másnap, erre tudtam gondolni és semmiféle fájdalmat nem ébresztettél bennem, sem a cselekvés, sem a jelenlét hiánya

akkor még erkély, a kilátás minden reggel, ez volt az élet értelme

itt valami nagyon fontosat tanultam és ez a mozzanat sokszor megismétlődik majd,

ilyenkor én sírok, mert valami nagyon fáj, hát pont ez itt

gyönyörű árnyalatok rakódnak majd erre, zöldek, lilák, sárgák

a múlt nem létezhet

sosem voltam gyerek

bárcsak te sem léteznél

Megosztás

További bejegyzések

November 18.

különbség hogy nem engedtek felkelni és nem tudok felkelni

Tovább

November 29.

az oroszlán szájában rózsaszín rózsák voltak

Tovább