November 13.
Néveri Cintia
talán hétvége, sárga fények, az akvárium halkan zúg, gyerekszag, amit a gyerekek nem éreztek abban a szobában
bejöttél, megpusziltál, sírtál, nagyon
el kell menned, te már itt nem maradhatsz tovább
csak a meleg kakaós tej másnap, erre tudtam gondolni és semmiféle fájdalmat nem ébresztettél bennem, sem a cselekvés, sem a jelenlét hiánya
akkor még erkély, a kilátás minden reggel, ez volt az élet értelme
itt valami nagyon fontosat tanultam és ez a mozzanat sokszor megismétlődik majd,
ilyenkor én sírok, mert valami nagyon fáj, hát pont ez itt
gyönyörű árnyalatok rakódnak majd erre, zöldek, lilák, sárgák
a múlt nem létezhet
sosem voltam gyerek
bárcsak te sem léteznél