Május 31.

1. rész

Rózsaszín, átlátszó hálóing van rajtad. Átütnek a nagy melleid. Mindenkinek nagy melle van körülöttem. Így alakult. A lábad meztelen, mert sosincs rajtad zokni. Kezedben cigaretta. Mindenki cigarettázik körülöttem. Így alakult. Hatalmas ablakok a jobb oldaladon. Fény árad be, tavasz van. Szeles, fényes. Nem bántja a szemedet. Ismeretlen nyelven beszélsz. Ömlik belőled a szó. Árad ez is. Nézel rám, nézek rád. Mintha érteném. De sosem értettem és nem is fogom. Talán nem is szeretném. Aztán felteszem az életem arra, hogy megértselek. Mert ha ez menni fog, akkor mindenki nyelvét értem majd. Ez az út. Egyenes. Nincs más, nem lehet. Mégis van.

Vizes a hajam. Hagyom, hogy a nap megszárítsa. Arra gondolok, hogy milyen lenne, ha lehetne döntésem afelett, hogy ne száradjon meg a hajam. Néha ma is úgy érzem, hogy folyamatosan vizes. A fejbőrömön érzem. Néha azt is, ahogyan a fény hozzámér. Nem merem elmondani neked, mert tudom mit mondanál. Ez olyan fájdalmas számomra, hogy később semmi sem fog ennyire feszíteni.